Eisemann Mihály és Szilágyi László
Én és a kisöcsém
– zenés vígjáték
| Kelemen Félix | Straub Dezső |
| Kelemen Kató | Malik Édua |
| Frici kisasszony | Karap Diána |
| Andersen | Oroszi Tamás |
| Sas | Lipták Péter |
| Vas | Ráhm Dániel |
| Zolestyák | Szabó Kristóf |
| Piri | Karaivanov Lilla / Mérai Kata |
| Bözsi | Figeczky Anna |
| Végrehajtó | Mak Dominik |
| Pincérnő | Figeczky Anna |
| Jelmez | Szeibert Kati |
| Zenei vezető | Kemény Gábor |
| Rendezte | Koltai Róbert |
Vannak darabok, amik azért jók, mert jók. Pont. Mi a színházban csak úgy hívjuk: a tuti befutó, vagy állított labda - üres kapu.
Eisemann Mihály és Szilágyi László 1934-ben írta meg a zenés vígjátékot, amely a műfaj egyik legkedvesebb és legszellemesebb klasszikus darabja lett. Remek humor, pimaszság, az ötletek tobzódása, miközben a szerzők elegáns iróniával fejet hajtanak a műfaj szigorú szabályai előtt. Mély emberismeret sejlik föl a bohózat mögül és egy csipetnyi bölcsesség: hogy néha egyetlen tétova pillanaton áll vagy bukik a sorsunk. Szereplőink elcsúsznak a banánhéjon, de puhára esnek. És a darab végén könyörtelenül les rájuk a boldogság, a happyend. A komédiából kiderül, hogy „Holdvilágos éjszakán miről álmodik a lány?”, miért utazik Velencébe fiúruhában egy szerelmes kisasszony, és ki az a „dr. Sas és dr. Vas, a borzasztó furcsa két pasas”.
Bemutató: 2006. március 24.